Silicon Valley

A Monterey-i reggeli lesétálása után Cupertino volt az uticél. Amikor odaértünk klasszikus amerikai külvárosi hangulat fogadott minket, csak az tűnt fel, hogy a környéken több az elektromos autó a megszokottnál. (ami amúgy nem kevés, erről majd egy későbbi autós posztban) Aztán több épület előtt is alma logós cégérek díszelegtek, tudtuk, hogy közel vagyunk. A látogatói parkoló elég nagy, mégis tele volt, Amerikában teljesen bevett szokás, hogy behajtasz a parkolóba, majd majd kapsz egy cetlit, és leparkolnak helyetted, és vigyáznak a kulcsra. Így oldják meg azt, hogy a parkoló autók elé is tudjanak állni. Míg vártunk pont felszabadult egy hely, így erre nem volt most szükség, de utazásaink során többször csináltunk így. Az elején picit zavart, hogy valaki valahova megy a kocsimmal (mégha nem is az enyém), de aztán nem történik semmi, és a sokadik alkalom után már teljesen megszokott. Jól működik a dolog.

Leparkoltunk és körbesétáltuk az Infinite Loop-ot, érdekes érzés volt mindkettőnknek. Mindenhol apple alkalmazottak jöttek-mentek, telefonáltak, macbook a hónaljuk alatt, belépőkártya a derekukon. Egy picit olyan volt, mintha valaminek a részesei lennénk. Kb. ebéd idő volt, és voltak akiken látszott, hogy problámákat vitatnak meg, de ne klasszikus amerikai polgárokat képzeljünk el, hanem indiai, kínai, koreai, és még ki tudja milyen nemzetiségű embereket. Ilyen a multik világa.

A főbejárat mellett található egy Apple store, aminek az a különlegessége, hogy nem csak almás termékeket, hanem “ajándéktárgyakat” is lehet venni. Itt pólóra, tollra, bögrére stb. kell gondolni. Mindezt persze nem fillérekért, de elképesztő eleganciával. Az egész bolt egy bemutatóterem, ami a lehető legízlésesebben van berendezve. Ha fel szeretnél próbálni például egy pólót, akkor az eladók megmutatják, hogy egy fehér falhoz kell menni, amin van egy vékony keret. Ez tulajdonképpen egy ajtó, csak meg kell nyomni befelé, és itt van a mosdó és próbafülke. Aztán az apple storeban nincs pénztár. Minden bemutató asztal maga a pénztár. Jön és beszélget Veled a kedves eladó, majd ha mondod, hogy fizetnél, az asztal végén egy varázsmozdulattal előhúz egy táskát, és belepakol. Pakolás közben egy vonalkód és bankkártya olvasó tokba helyezett 5S-el lecsippantja a termékeket, és az asztal alól előhúzza a számlát. Varázslat. Amikor eljöttünk az egyik asztalban bütykölték a nyomtatót ezért le volt nyitva (kép a galériában), de amúgy semmit nem látni az egészből, eszméletlen jó.

A Google volt a következő állomás. A Mountain View-i központ nincs messze az Apple-től, gyorsan odaértünk. Az egész környék szó szerint hemzseg a szanaszét hagyott, vagy használatban lévő google bicikliktől. Itt is több épület együtteséből áll össze a cég központja, és persze nem a keresettnél parkoltunk le, ezért sétálgattunk a campuson, és messze sem tűnt olyan rózsaszínnek, mint ahogy az ember gondolná. Elindultunk a visitor center (BETA) felé, amiről kiderült, hogy az alkalmazottak által meghívott és bekísért embereket lehet körbevezetni. Ott volt kiállítva egy streetview-s kamerás autó, ami nagyon le volt pattanva. Tiszta kosz volt, az ülései kiszakadva és száraz falevelek voltak benne.

Jó, akkor nézzük meg az Android szoborparkot, ez is kifakulva, és körbekerítve csak úgy ott van…Olyan volt az egész, mint amikor kapsz valamit, de nem nyúlhatsz hozzá. Oké, akkor menjünk be a shopba. Itt sokkal nagyobb volt a kínálat márkázott termékekből, de a nagyrésze szörnyen gagyi volt. A hab a tortán pedig az volt, amikor a pénztárnál az egyik pénztáros megjegyzést tett, a sok “idegenre”, azt hitte nem értjük. Multi szemlélettel nézve ez a shop érdekli őket a legkevésbé, sőt az is lehet, hogy egy teljesen külsős cég üzemelteti, de hatalmas kontraszt volt a két meglátogatott cég között.

Innen a Palo Alto-i egyetem mellett található Cheescake Factory-be mentünk ebédelni, aztán irány San Francisco, illetve az oakland-i szállásunk.

« 1 A 2 »