Az igazi San Francisco

Palo Altoi uzsonnaebédünket követően két irányból tudtuk megközelíteni úti célunkat, Oakland-et. Mi a hosszabb utat választottuk, mert csak így láthattunk San Francisco-ból valamit. Azt gondoltuk, hogy a los angelesi dugók után már semmi meglepetés nem érhet bennünket, de tévedtünk. Tíz km-t kb. 1,5 óra alatt tettünk meg. San Francisco-ból Oakland-be a Bay Bridge hídon keresztül vezet az út, ami két szintes, szintenként 5-5 sávval. A hídon áthaladva mindenfelé szétágaznak az utak, és elég rosszul van kitáblázva, főleg, ha az ember először jár itt. Picit olyan az egész, mint valami Nascar pálya, meg van döntve az út és mindenfelé kanyarog. A szállásunkhoz, hogy odajussunk 500 méteren belül kellett 6 sávot váltani, de szerencsére rendben odaértünk.

Pénteken egy városnéző túrára indultunk, sejtettük, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés, ezért 7 órakor elindultunk a 8 km-re lévő parkolóházhoz, amit 1,5 óra alatt el is értünk. Bármilyen hídon keresztül haladsz San Francisco-ba belefé, minden hídon fizetni kell, méghozzá nem is keveset, 6 dollárt fizettünk mi is. Úgy oldják meg a fizetőkapukat, hogy felduzzasztják a forgalmat 16 sávra, majd fizetés után leszűkítik 5-re. Neten kinéztük a találkozási ponthoz legközelebb eső parkolóházat, ahol a már említett módon, járó motorral otthagytuk a Jeep-et.

Pénteken részt vettünk az ún. „The real San Francisco” túrán. A találkozási pontot a honlapon részletesen leírták, s 09:30-ra kellett ott lennünk. Az idegenvezetőnk Katja volt, aki nagyon jól ismerte a várost, hiszen már 25 éve ott él. A túra alatt végig gyalog vagy tömegközlekedéssel mentünk, az ehhez szükséges jegyeket a találkozási ponton megkaptuk. Utaztunk a Cable Car-ral, villamossal, busszal, metróval és jó sokat sétáltunk. A túra alatt az idegenvezető olyan helyekre is elvitt minket, ahova a turisták az útikönyvek alapján biztosan nem jutnak el. A tömegközlekedésnek köszönhetően beleláthattunk az ott élők mindennapi életébe. Katja nagyon jó idegenvezető volt, tényleg ismerte a várost, mint a tenyerét. Mindenhez hozzá tudott fűzni valami érdekeset. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a városnéző túrát.

Először a Cable Carral utaztunk, amely egy autentikus közlekedési eszköz itt San Franciscoban, lényegében egy drótkötélen vontatott kocsi, mely egy nagyon meredek dombon vitt fel minket. Kb. 10-15 percet utaztunk a Cable Carral, s utána bejártuk a „Chinatown-t”(kínai negyed). Megnéztük a számunkra picit túldíszített épületeket és kaptunk egy kis kóstolót a szerencse süti tésztájából. Mint megtudtuk, itt kezdték el gyártani a szerencse sütit, melyet állítólag egy japán férfi talált ki. Becslések szerint San Franciscoban kb. 100.000 kínai él.

A Macondray Lane egy eldugott kis utca tele csodaszép virágokkal és fákkal, s az utca végén a kilátás is nagyon szép volt. Majd a város egy magas pontjáról csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. Egy pontból ráláttunk szinte az egész városra, a Bay Bridge-re, az óriási épületekre és az Alcatrazra, a börtönszigetre. Mindkettőnknek nagyon tetszett a Lombard steet, mely a világ legkanyargósabb utcája. Néztük, ahogy a személygépkocsik vezetői ott manővereztek az „S” alakú kanyarokban. A kanyargós utcák mellett San Francisco tele van olyan emelkedőkkel, hogy az valami elképesztő. Van olyan utca, ahol olyan meredek a lejtő, hogy tábla figyelmeztet arra, hogy óvatosan hajts fel rá, mert fennakadhat rajta az autó. Ha nem láttuk volna a saját szemünkkel, akkor el se hisszük. Itt az autóval való közlekedés és parkolás egy külön mutatvány.

Megkóstoltuk a helyi híres Ghirardelli csokit, s a boltban megmutatták a csoki készítés folyamatát is. Ezt követően volt egy kis ebédszünet, az idegenvezetőnk ajánlott vagy 5 helyet, mi a Los Hermanost választottuk, s jóízűen elfogyasztottunk egy mexikói burritot. Ezután egy olyan helyre mentünk, ahonnan a Golden Gate hidat teljes egészében lehetett látni, viszont a köd miatt sajnos elég halványan látszódott. A 7 egymás melletti viktoriánus házak is a kedvenceink közé tartoznak, hát még a mögöttük lévő kilátás, lenyűgöző. De még mindig nincs vége a túrának, meglátogattuk a „szivárványos negyedet” is, ahol a rengeteg szivárványos zászló mellett még a zebra is a szivárvány színeiben pompázott. Nos, a Castro District a homoszexuálisok kerülete, tele bárral, étteremmel és persze a kézen fogva sétáló fiúkkal. A Mission District volt az utolsó állomás, ahol a házfalak, a garázsok bejárata és a kerítések is tele voltak különböző festményekkel. Volt köztük néhány ízléstelen, de legtöbbjük igényesen kidolgozott, szép alkotás volt. Mindegyik valamilyen családi történetet mesél el, ezeket az idegenvezetőnk elmondta.

A túra után önszorgalomból sétáltunk az óceán parton, a Golden Gate Híd lábánál, s megnéztük a naplementét. Annak, aki esetleg hosszabb időt tölt SF-ban ajánljuk, hogy biciklizzen át a hídon, végig ki van építve a bicikliút, a parton pedig sok kölcsönző áll rendelkezésre.

Másnap reggel ismét korán keltünk, s elindultunk a Yosemite Nemzeti Parkba.

« 1 A 2 »